Baranyi Szilvia szín- és stílustanácsadó vagyok. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. Mesélek arról, hogy miért és hogyan lett része az életemnek ez a csodálatos kaland, amelynek célja az, hogy másoknak örömet okozzak, úgy hogy közben mindezt én is nagyon élvezem.

Minden gyerekkorban dől el… Kiskoromban egyfolytában modelleket és ruhákat rajzoltam. Arról álmodoztam, hogy divattervező leszek. A végén aztán valamiért mégsem így lett. Közgazdasági végzettséggel a bankszakmában helyezkedtem el. Valószínűleg azért, mert mindig elsősorban a biztonságra törekedtem.

Az ott eltöltött hosszú évek során azt vettem észre, hogy ha igazán jól akartam érezni magam, ha ki akartam kapcsolódni, akkor mindig a kreatív tevékenységek felé fordultam. Kezdve azzal, hogy az ünnepekre saját készítésű ajándékokat készítettem a családnak, ismerősöknek vagy csak saját magamnak. A következő lépcsőfok pedig az ásványgyöngy karkötők készítése volt.

Mindezeket hobbiként csináltam a saját magam és remélem, hogy mások örömére is. Egy idő után azonban ez már kevés volt… Mindenki életében eljön a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy az egészségnél nincs fontosabb. Nálam ez közel húsz, bankban eltöltött év után érkezett el. Úgy éreztem, hogy hosszú távú – akár élethosszig tartó – változásra, váltásra van szükségem. Ekkor kanyarodtam vissza gyerekkori álmaimhoz…

Azt mondják, hogy azt a tevékenységet válaszd hivatásodul, amelyben gyerekkorodban a leginkább elmerültél, ami akkor a leginkább foglalkoztatott és boldoggá tett. Mert akkor egy napig sem kell dolgoznod életedben…

Munka mellett végeztem el egy stylist és egy szín- és stílustanácsadó képzést, majd a megfelelő pillanatban fejest ugrottam abba, amivel mindig is foglalkoznom kellett volna.

Milyen hatása volt annak, hogy megismertem és elfogadtam a szín- és testalkattípusomat és elkezdtem ennek megfelelően sminkelni és öltözködni? Leírhatatlan érzés… Elképesztő volt a változás, amelyet természetesen mások is észrevettek. Nem csak a külsőmre volt jó hatással, hanem a lelkiállapotomra is. Magabiztosságot adott.

Ezt az élményt szeretném átadni másoknak is.

Hatalmas elégtétel ez egy olyan nőnek, aki azt gondolta, hogy egy gyerekkorban elszenvedett rosszindulatú beszólás a strandon örökre sárba tiporja az önbizalmát. Hát ezúton üzenem, hogy nem sikerült… sőt mára megtanultam szeretni minden egyes porcikámat… mert már tudom, hogy mit és hogyan viseljek annak érdekében, hogy az összhatás tökéletes legyen.

A színek megváltoztatták az életem és szeretném én is jobbá tenni másokét. Azoknak szeretnék segíteni, akik – mint egykor én – önmagukat keresik és el akarnak indulni a saját útjukon. Mert meglehet, hogy mégis érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért…